Marcus Antonius kivonta hüvelyéböl kardját,lova idegesen topogot éles nyerítése messzire szállt a síkságon,érezte a veszélyt.Mögötte tízezer fényes páncél ragyogot,visszaverve a reggeli nap szikrázó sugarait.A tízezer páncél alatt tízezer katona,fogát összeszoritva várta a jelet.A jelet hogy kardjuk könyörtelen halált osszon.A jelet hogy minden életet kioltson mi a császár és Róma ellen fordul.A jelet ami a dicsöséget vagy a halált jelenti.Szemben Nakambu a nubiai király fia ,mint a végzet fekete pallosa magasodot a nubiai harcosok fekete áradata előtt.Feszült csend uralkodot,csak a forró sivatagi szél zúgot,és néha egy-egy lónyerítés szállt messze a végtelen homokdünék felett.És ebben a pillanatban megjelent Roger nyuszi és elejtet néhány viccet a répájával kapcsolatban,mire a római légiosok és Nakambu büszke népe elkezdett teli torokból röhögni,ez a röhögés olyan erős volt,hogy különféle belsö vérzések következtében mindkét hadtest megvált saját és társai életétöl.